A Dräxlmaier székhelyén, a bajorországi Vilsbiburgban összesen tizenöt csapat gyűlt össze a gyár különböző telephelyeinek képviseletében. Romániából a szatmáriak mellett a vajdahunyadi, a temesvári, a feketehalomi és a Pitesti-i üzem csapata vett részt a bajnokságon, míg a mezőnyt tunéziai, brit, ausztriai, moldovai, magyarországi, lengyelországi és szerb csapatok alkották.
A 15 csapatot három darab ötös csoportba osztották, a szatmári együttes a tunéziaiak, a britek, az osztrákok és a feketehalmiak mellé került. A nagyrészt a negyedik osztályban szereplő Óvári csapatára támaszkodó szatmáriak 1-0-ra verték az észak-afrikaiakat, 3-0-ra a Brassó megyeieket, 4-0-ra a birminghami csapatot és 3-0-ra a Branauból érkezett különítményt.
A legnehezebb mérkőzésnek az elődöntő bizonyult, ahol a lengyelekkel gól nélküli döntetlent ért el a szatmári csapat, ám a tizenegyeseknél jobban koncentráltak és 4-2-vel léptek tovább. Meglepő módon a finálé rendkívül simán alakult, a partiumiak egy négyest rúgtak a szerbeknek.
A „Dräxlmaier-világbajnokok" óvári különítményét itthon is várta egy jó hír: mivel az Érmihályfalva visszalépett a harmadik osztályból, így Óvári együttese játék nélkül jutott be a Román Kupa második fordulójába.
A Dräxlmaier csapata:
Coman, Socaciu, Todor - kapusok; Salagean, Rápos, Majorcsák, Peczner, Száraz, Szántó, Istrate, Gavrus, Botos, Tripon, Pop, Marian, Stef, Matei, Puti, Lihet, Kirner, Bonea, Berci.
Edzők: Esztinka Sándor, Nagy István, Bódi Attila.
Masszőr: Babos József.
A küldöttség vezetői: Kádár Gyula, Hodrea Zoltán, Brumboiu Dan.